Kemény tények
Már az ENSZ és a WHO is elismeri, hogy mérgeznek minket
2013, február 27 - 16:01 — Hírszem
Minden eddiginél alaposabb felmérés készült a
környezetünkben lévő veszélyes anyagokról. Hogyan kerülnek a
szervezetbe, milyen betegségeket okozhatnak, és hogyan kerülhetjük el a
leggyakoribb fajtáikat? Átnyálaztuk az ENSZ Környezeti Programja és az
Egészségügyi Világszervezet (WHO) által közreadott jelentést.
A
környezetből, a háztartási és ipari termékekből, az ivóvízből és
táplálékból megszámlálhatatlan vegyület kerül a szervezetünkbe. Ezek
részben természetes eredetűek, ám jórészt szintetikusak, és csak
kevésről tisztázott pontosan, milyen hatást gyakorolhatnak a
hormonrendszer finom egyensúlyára. Az ENSZ és a WHO szakemberei által
most közzétett alapos felmérés arra figyelmeztet, hogy a hormonális
szabályozást megzavaró vegyületek (az angol szakkifejezés, az "endocrine
disrupting chemicals" rövidítése alapján EDC-k) valószínűleg egy sor
betegséggel összefüggésbe hozhatók.
A hormonális szabályozást megzavaró legismertebb vegyületek:
(endokrin diszruptorok, EDC-k)
BPA (biszfenol A):
Az ösztrogén hatását utánzó (xenoösztrogénként viselkedő) BPA-t főként
polikarbonát műanyagok előállításához használják. BPA-t tartalmazhatnak
például üdítőitalos vagy vizes palackok, műanyag ételtartók, pénztári
blokkok, vízvezetékek, konzervdobozok belseje, befőttesüvegek teteje. A
közelmúltig a legtöbb cumisüveg is tartalmazott BPA-t, 2011-ben azonban -
az Egyesült Államok és Kanada gyakorlatát követve - az EU-ban
betiltották az ilyenek forgalmazását.
Parabének:
Szintén xenoösztrogén vegyületek, kozmetikai és tisztítószerekben
használják őket tartósítószerként, baktérium- és gombaölő hatásuk miatt.
Főként nagy víztartalmú termékek tartalmazzák, például dezodor,
fogkrém, sampon, hajbalzsam, hidratálókrém, borotvazselé, arclemosó,
bőrradír, síkosító, napvédő spray, cipőkrém.
Ftalátok:
Elsősorban műanyagok, például polivinil-klorid (PVC) lágyítására,
puhítására használják. Megtalálhatók beltéri burkolatokban, orvosi
eszközökben, élelmiszerek csomagolásában, szigetelőanyagokban. Számos
kozmetikumban, tisztítószerben is alkalmazták a termékek színének és
illatának tartósítására, és sokszor nem szerepelt külön az összetevők
listáján, ugyanis az illatanyag (az összetevők közt fragrance, perfume
névvel jelölve) összetétele gyártási titok. Az EU-ban a legtöbb ftalátot
ma már nem szabad kozmetikai termékekben, gyerekjátékokban és cumikban
alkalmazni.
Triklozán:
Az eredetileg orvosok által használt triklozán antibakteriális
vegyület, amely számos kozmetikumban (szappanokban, tisztítószerekben,
dezodorokban, fogkrémekben), ruházatban (zokni, sportruházat),
szőnyegekben, konyhai eszközökben, szemeteszacskókban,
légkondicionálókban megtalálható. A triklozán lebomlása során dioxin
keletkezik, amely ismert karcinogén, a szennyvízbe kerülve pedig
reagálhat a víz fertőtlenítése során használt klórral, és így számos
veszélyes, karcinogén klórvegyület keletkezhet.
Polibrómozott difenil-éterek (PBDE):
Égésgátló, éghetőséget csökkentő anyagok, amelyeket a 70-es évek óta
használnak számos textília (például kárpitok, matrachuzatok),
elektronikai eszköz, bútor és építőanyag adalékaként. A 2001-ben
Magyarország által is aláírt stockholmi egyezmény tiltja a gyártását és
alkalmazását.
A fenti anyagokról - és számos más környezetszennyező vegyi anyagról - részletes információk olvashatók itt.
Ezeket
az anyagokat többnyire a termékek címkéjén is feltüntetik. Ha lehetőség
van rá, válasszunk inkább olyan termékeket, amelyek nem tartalmaznak
ilyen vegyületeket.
Honnan származnak ezek a vegyületek?
Az
emberi és állati szervezet egészsége nagyban függ attól, hogy a
hormonrendszer, amely az anyagcsere-folyamatoktól a növekedésen és
fejlődésen át az alvásig, a kedélyállapotig számos alapvető élettani
funkciót és jelenséget szabályoz, megfelelően működik-e. Az EDC-k olyan
vegyületek, amelyek ezt a komplex és érzékeny szabályozórendszert
zavarják meg úgy, hogy megnövelik egyes betegségek kialakulásának
esélyét. Egyes EDC-k a környezetben természetes módon is előfordulnak,
míg sok más ilyen vegyületet - egyebek mellett a növényvédőszer-, az
elektronikai vagy a kozmetikai iparban - szintetikus úton állítanak elő.
Sőt akár adalékanyagként, akár szennyezésként az ételeinkben is
találhatók EDC-k.
Milyen betegségekért felelhetnek?
Az
ENSZ és a WHO most megjelentetett tanulmányában, amely mindeddig a
legteljesebb körű felmérés, a szerzők rávilágítanak az EDC-k és az
olyan egészségi problémák közötti lehetséges összefüggésre, mint a
férfimeddőség, a rejtettheréjűség, az emlőrák, a prosztatarák, a
gyermeki idegrendszer fejlődésének zavarai, a figyelemzavaros-hiperaktív
viselkedés, illetve a pajzsmirigyrák.
Állatkísérletes
eredmények nyomán számos egyéb betegség kapcsán is felmerül a gyanú,
hogy legalább részben az EDC-k állnak a hátterében: ezek között
említhető a cukorbetegség, a fertőzésekkel szembeni csökkent
védekezőképesség, az autoimmun kórképek (például a gyulladásos
bélbetegségek), az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek (az
agyvérzést is beleértve), valamint az idegrendszer leépülésével járó
krónikus betegségek közül az Alzheimer- és a Parkinson-kór.
Hogyan kerülnek a szervezetbe?
Az
EDC-kkel a legváltozatosabb módokon kerülhetünk érintkezésbe. Ezek a
vegyületek rendszerint ipari, városi vagy mezőgazdasági
károsanyag-kibocsátással, illetve a szemétégetés melléktermékeként
kerülnek a környezetbe, az emberi szervezetbe pedig a táplálékkal, a
belélegzett levegővel és porral, az ivóvízzel, valamint közvetlen
bőrkontaktus útján jutnak be. A kisgyermekek ráadásul fokozottan
veszélyeztetettek, részben a felnőttekénél aktívabb anyagcseréjük
folytán, részben amiatt, hogy a kezükre kerülő szennyeződések nagyobb
eséllyel jutnak be a szájukon át a szervezetükbe. "A kemikáliák egyre
inkább a modern élet részét képezik, és az egyes nemzetek gazdaságai
számára hasznot hajthatnak, azonban nem megfelelő kezelésükkel alapvető
fejlődési célok elérését, általánosságban a fejlődés fenntarthatóságát
kockáztatjuk" - hangsúlyozza Achim Steiner, az ENSZ környezeti
programjának egyik felelőse.
Nyolcszáz gyanús vegyület
Természetesen
az iparosodott világban egyre gyakoribbá váló betegségekért nem egyedül
a környezeti kemikáliák tehetők felelőssé, ezekért egy sor más faktor,
egyebek között az átlagéletkor növekedése és az egészségtelen
táplálkozás is okolható. Azonban nehéz az okokat és a következményeket
pontosan feltárni addig, amíg óriási hézagok tátonganak tudásunkban.
Ezért a tanulmány szerzői cselekvési tervet javasolnak, amelyben az
eddigi gyakorlatot, miszerint csak néhány ismertebb EDC-t vizsgáltak
részletesen, jóval átfogóbb stratégiának kellene felváltania, hogy ne
csak a jéghegy csúcsát lássuk.
Körülbelül 800 vegyületről
gyanítható, hogy beleszól hormonrendszerünk működésébe - akár a
hormonhatást kiváltó molekuláris kapcsolók, a hormonreceptorok szintjén,
akár a hormonok testünkben zajló előállításának és átalakításának
befolyásolásával -, ám ezeknek csak elhanyagolható hányadáról készült
olyan részletes tanulmány, amely a teljes szervezet szintjén fellépő
endokrin hatásokat azonosíthatta volna. Valójában a ma kereskedelmi
forgalomban lévő vegyületek túlnyomó többségéről egyáltalán nem
készültek ilyen jellegű felmérések.
Sokat el is hallgatnak
Hiányos
ismereteink ellenére már most komoly bizonyítékok szólnak amellett,
hogy a terhes anyák által a munkahelyen elszenvedett egyes vegyi
ártalmak emelik a fiúgyermekekben a rejtettheréjűség esélyét; bizonyos
halogénezett szénhidrogén-származékok az erre veleszületetten
érzékenyebb nőkben fokozzák a mellrák kockázatát; a férfiakban pedig
jobbára azonosítatlan munkahelyi és mezőgazdasági szennyezők hatására
emelkedik a prosztatarák veszélye. Ha a feltételezett EDC-k mindegyike
átesne az alapos hatásvizsgálatokon, valószínűleg seregnyi újabb
összefüggést ismernének fel.
Az ENSZ-jelentés készítői felhívják a
figyelmet arra is, hogy nem elegendő csupán egyes EDC-ket
tanulmányozni, hiszen a valóságban az emberi és állati populációk az
ipari szennyező anyagok jellegzetes keverékeivel találkoznak, és ezek
hatása összeadódhat. Végezetül azt is a sürgető teendők listájához
sorolják, hogy az ipar szereplőivel komolyabban be kell tartatni
jelentési kötelezettségüket, mert sok EDC az elhallgatás miatt marad
homályban. A tudományos élet szereplői között pedig, különösen a fejlődő
és feltörekvő országokban, javítani kell a nemzetközi szintű
kommunikációt.